Hétköznapi csodák

A Pannoniáról sok újat talán már nem lehet elmondani, számtalan könyv jelent meg az utóbbi időben, ami a márkával foglalkozik. Az alábbi cikk csak egy apró adalék arról, hogy milyen lehetett az ötvenes hatvanas év­ekben egy Pannonia tulajdonos élete. Illetve arról, milyen megtalálni egy olyan motort, amelyre vigyázott a gazdája.

Drabák úr igazi vérbeli motoros volt, mikor 1955-ben végre megvehette élete első új motorját a TL-t. Addigra már két kivénhedt, jobb időket láttot Puchot tudhatott maga mögött. Na de ne­hogy azt higgyük, hogy széthajtotta őket - sőt, inkább javított rajtuk.

Csakhogy változás ált be életében: megnősült, és a hozomány egy részébôl, illetve a Köztisztasági Vállalatnál összejött téli túlóra pénzből már meg­vehette a motort. Természetesen oldal­kocsira is szükség volt, hiszen gondolni kellett arra, hogy nemsokára gyarapszik a család.

Boldog motorozás vette kezdetét, ezt a gépet végre nem kellett folyamatosan javítani, mint a régebben hasznát motorjait. Végre nem kellett a „tangóra” járni, hatalmas roncshegyeken vadászni egy-egy alkatrészért. Az oldalkocsis mo­to­rozást ugyan még meg kellett szoknia, de a Wekerle telep árkai ezt nem bánták, ifjú fele­sége pedig egy kis sikoltozással nyugtázta, hogy van még mit tanulni.

Egy hét után már sikerült jól venni az összes kanyart. Ebben nagy segítségére volt a közelben dolgozó szódás, akinek több oldalkocsis BMW-je is volt, és megmu­tatta hogyan is kell vezetni a háromkerekű fogatot.

Drabák úrnál az újdonság varázsa nem múlt el egy hónap alatt, a Wekerle lakó­telepről járt át Budára, az Erőd utcában található munkahelyére. A motort min­den nap lezsírozta és kente a kezelési utasításban megadott helyeken - éveken át.

Egy kisebb tragédia történt a motorral, mikor a só­gora kölcsönkérte. Drabák úr nem szerette vol­na odaadni, mert tudta, hogy szól a régi mondás: Fegyvert, nőt, motort nem adunk kölcsön! Felesége azonban addig-addig rágta a fülét, mig végül ráállt a dologra. Balatonra vitte a sógor a TL-t. Még odafelé egy kisebb benzinkútnál tan­kolt, nem volt keverék, ezért csak simán normál benzint töltött a tankba, úgy gondolta, ezzel is menni fog motor. Hát nem ment: körülbelül egy kilométer után csúnyán meg­szorult a dugattyú. A balatoni túrának így vége sza­kadt, ahogy a családi békének is. Új hengert, hen­gerfejet és dugattyút kapott a Pannonia, Drabák úr nagy sajnálatára egy későbbi típusét.

1964-ben megszületett Drabák úr második fia is, így a motor már szűkösnek bizonyult a család számára. Sikerült egy 440-s Skodát vennie a taxi vállalattól. A motorról lekerült az oldalkocsi, és már csak saját örömére használta Pannoniáját Drabák úr. Hétvégénként, ha testvéréhez a gödi telekre kellett menni, többnyire a motort vállasztotta a Skoda helyett. A felesége sokat nyaggatta, hogy végre el kellene adni már a Pannoniát, mert veszélyes motorozni, és különben is ott az autó. A sok évi sárkánykodás eredményeként 1973-ban a hűséges kétkerekű ba­rát bekerült a kert végi fészerbe, és Drabák úr hivatalosan is kivonta a forga­lom­ból.

A motor 1973 óta aludta ott az igazak álmát. Jó pár évvel később Drabák úr, és felesége Marika néni átköltözött a túlvilágra, és a gye­re­kek túl­adtak a családi örökségen, így került elő a Pannonia is a fészerből. Egy igen kedves ve­te­rános ismerősöm mesélte el ezt a történetet. Drabák úr öreg Pannoniája pár hónapja került az ő tulajdonába.

Mint a képeken is látszik, a gondos karbantartásnak és a szakszerű leállításnak köszönhetôen a motor majdnem olyan, mint újkorában. Alapos tisztogatás után második rugásra indult, és az öreg TL azóta is vígan pöfög.

A motor fôbb adatai:
- Gyártási év: 1954-55.
- A motor egyhengeres, kétütemű
- Hengerûrtartalma: 247 cc
- Furat/löket: (mm): 68/68
- Teljesítmény: 10 lóerő
- Fogyasztása (100 km-re): 3,6 l
- Legnagyobb sebessége: 100 km/óra
- Legyártott darabszám: 13 415

forrás: Rükverc.hu - online veterán magazin