2017. január. 23., hétfő :: 2265 élő hirdetés

Tiszteld a koromat!

Szenvedélybetegség – diagnosztizálta a tünetek alapján önmagán dr. Tornyi János. Bár úgy tűnik, ragályos a kór – Szolnokon rövid idő alatt tizenöten kapták el –, mégsem veszélyes senkire. A fertőzést ugyanis bi­zonyos járművek váltják ki, mégpedig a veterán autók és motorok.

A szolnoki MÁV-kórház orvosát fiatalon ragadta magával a furcsa szenvedély. Édesapjának mindig volt valamilyen járműve, ő pedig rendszerint ott forgo­ló­dott körülötte. Így nem csoda, hogy hamar jogosítványt szerzett, előbb segéd­motorra, majd nagymotorra, végül pedig autóra. Első motorja egy kéthengeres Pannónia volt, ami örök szerelmet ébresztett benne. Olyannyira, hogy egy-egy szebb nyári napon most is az 1972-ben készített öreg P 20-as nyergébe pattan.

A harmincévesnél idősebb járművek számítanak veteránkorúnak. Létezik egy úgy­nevezett young timer osztály is a huszonöt esztendőnél idősebb autóknak, motoroknak. A többi egyszerűen öreg jármű – magyarázza a különbségeket dr. Tornyi János, a megyei veterán autós- és motorosklub elnöke.

Az egyesületet - amely csatlakozott a Magyar Veterán Autós és Motoros Szövet­séghez - néhány barátjával közösen a múlt év elején hívták életre, és nemrég mutatkoztak be először a hazai közönség előtt. Nem is akárhogyan!

Leeshetett az álla annak, aki az első szolnoki veteránautó- kiállításon holmi ütött-kopott öreg autók seregszemléjére számított! Ha harminc-negyven évvel ezelőtt nem lett volna hiánycikk az autó (is), akkor valószínűleg így nézett volna ki egy korabeli Magyar Autószalon. Jawák, MZ-k, Pannóniák, illetve Moszk­vics­ok, Skodák és mellettük egy-két nyugati autó, Mercedes, BMW, Ford, no meg egy bogár. De unikumként akadt egy-két a húszas, harmincas években gyártott kocsi is. Ám mindegyik úgy csillog-villog mintha éppen most gördült volna le a gyártósorról.

Ezt elérni nem is olyan könnyű feladat, hiszen a legtöbb veterán autó, motor a porták elhagyott zugából, nagyon leromlott állapotban kerül elő – mondja a klub elnöke.

Dr. Tornyi János kéthengeres Pannóniája például egy kosárban érkezett Szeged­ről. Még szerencse, hogy a veteránszövetség rendszeresen szervez börzéket, ahol a régi járművek szerelmesei megtalálják azt a kereket vagy lámpát, amelyikre éppen szükségük van. Az igazi veterán autós, motoros ugyanis néhány szak­munka kivételével maga szereli járművét. Már csak azért is, mert mindig akad bütykölni-, beállítanivaló ezeken a veterán gépeken.

A régmúltat idéző két- és négykerekű masinákat azonban nemcsak kiállításokon lehet megcsodálni. Jó néhányon ugyanis ott díszeleg a rendszám, jelezve: egy-egy szebb nyári napon útra, sőt még versenyre is kelnek a veterán járművek és gazdáik. Igaz, ezek az erőpróbák inkább az ügyességet, a kitartást teszik próbá­ra, mint a gyorsaságot.

Egy ilyen országra szóló veterán autós-motoros találkozónak és versenynek sze­ret­ne otthont adni az idén a szolnoki egyesület is. Addig pedig figyeljünk az utcákon, hátha viszontlátjuk egyik-másik - a kiállító teremből már ismerős veterán autót vagy motort. Ilyenkor azonban nem árt, ha eszünkbe jut az a felirat, amely egy harmincon túli Skodán olvasható: "Tiszteld a koromat!"

forrás: Népszabadság – 2003.01.02.